Szijasztok!

Ez az első Harry Potteres fanficem!Nem egy nagy szám,de egész olvasható!Várom az építőjellegű (önbizalomromboló) kritikákat! (agaamante28@vipmail.hu) Tényleg érdekel a véleményed!!

                                       1.fejezet

             Családi vita avagy hogyan lett Darkból Draco                          

Egy csodaszép vasárnapon történt a dolog, a nagy múltú Malfoy család egy tejfölszőke, szürke szemű imádnivaló csöppséggel gyarapodott. Az egész Malfoy klán megjelent aznap Luciusnál és Narcissánal, hogy tiszteletüket tegyék az újszülött és szülei előtt. Mindenki a jövevény nevére volt kíváncsi.

Bármerre ment Lucius a házban, az ifjú Malfoy nevét akarta tudni az összes egybegyűlt. Az nem is volt kérdés, ebben egyöntetűen egyet értettek a családtagok-hogy valamelyik Malfoy felmenőről fogja kapni a nevét a kisfiú.

El is érkezett végre a nagy pillanat, amikor a jövevényt hivatalosan is bemutatják újdonsült családjának.

-Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, hogy eljött és jelenlétével emeli az ünnep fényét-kezdett bele egy hosszúnak és unalmasnak ígérkező beszédbe Lucius- mindig öröm a varázstársadalom számára, ha újabb Malfoy érkezik, hiszen mi nemes, aranyvérű varázslók vagyunk hivatottak betölteni az olyan fontos szerepeket, mint például a mágiaügyi miniszter vagy a….

Áh, mi ez?-  hallatszott valahonnan a kiáltás, és ezzel a lendülettel egy hatalmas robajjal kitört a kúria ablaka és egy walesi gömblángsárkány repült be azon. Mindenki a pálcája után kapott de mivel Lucius varázslattal letiltotta a házban való varázslást (félt, hogy valaki rátámadna az újszülöttre és váltságdíj fejében elrabolná a kis „Darkot”, mivel a büszke szülők ezt a nevet választották fiúk számára)

A sárkány körözni kezdett a házban, mintha keresne valamit, míg a sikítozó látogatók fejvesztve próbálták elhagyni a házat. Végül a walesi „látogató” megtalálta amit keresett és  egy kicsi, zöld-ezüst pongyolába bújtatott valamivel a szájában távozott

-Elvitte Darkot, Lucius csinálj valamit! Az én kicsi Darkom, azonnal csinálj valamit-hisztizett Narcissa, majd távozott felfrissíteni a sminkjét, mondván egy Malfoynak a legszörnyűbb helyzetekben  is elegánsnak kell lennie, különben elveszíti tekintélyét. Eközben Lucius riasztotta a kúria őrségét, hogy haladéktalanul szegődjenek a Darkot elragadó bestia nyomába, de erre nem volt szükség hiszen még ebben a percben visszatért a sárkány, szájában a csöppséggel. A vadállat Lucius kezébe pottyantotta a „trónörököst” majd ahogyan érkezett, olyan szélsebesen távozott.

-Dark bogaram, hát újra itthon vagy a maminak már nagyon hányoztál. Matilda, vidd a gyereket a helyére, ne is lássam, ma már így is elég sok bonyodalmat okozott.-„örvendezett” jó szülőhöz méltóan Narcissa Malfoy fia megkerülésének.

-Ne, cseléd várj még egy percet-szólt rá Lucius szobalányára. -Mi ez itt Dark kezén? Úristen!

A jövevény apró, fehér kezecskéjén (pontosabban a vállán) egy kb. 4 centiméteres sárkány díszelgett.

-Ez a förmedvény, hogy került a gyerek kezére? Azonnal tüntesd el Lucius! Most!

-Drágám, lehetetlent kérsz tőlem, ezt valaki beleégette Dark bőrébe- mondta Lucius a minimum ötszázadik sikertelen eltüntetési kísérlet után.

-De én nem szeretnék a család előtt szégyenben maradni az én kicsi Darkommal. Mindenki rajtunk fog nevetni, a sárkány nem is a ház jelképe. Találj ki valamit de most! Mondd azt, hogy direkt van a gyerek kezén a sárkány vagy mit tudom én! Lucius egy-kettő! Vagy legyen mától a család jelképe kígyó helyett sárkány! Nem szeretnék a barátnőim előtt szégyenben maradni!

-A család címerét nem fogom miattad megváltoztatni! Ne hisztizz asszony vagy pedig…Áhh támadt egy ötletem! Legyen a kölyök neve mától Dragon!

-Fujj! Az olyan közönséges, mondtam, hogy nem akarok szégyenben maradni! Lucius!

-Akkor legyen…Drache? A német sötétmágusok a Nagyúr seregén élén harcolnak, kiváló katonák! Te pedig mindig is kedvelted a német csokoládét, miért ne lehetne a gyereknek is német neve?

-Jujj, ez borzasztó! Pfuit!Ha nem találsz ki neki rendes nevet, esküszöm levetem magam az erkélyről!

-Narcissa, drágám gondolkodj! Koszos lenne az új estélyid!

-Jajj, annyit nem ér a gyerek, a ruha 2000 galleon volt!!

-Tudom már, legyen Smok (lengyel)!Ne nézz így Narcissa! Endriago? Draco?

-Draco !Milyen különleges! A lányok elalélnak ha meghallják! Lucius,örülj, hogy ilyen okos feleséged van! Ha nekem nem jut eszembe ez a név…

-De Narcissa…

-Megyek aludni, ne zaklass, cseléd csinálj valamit Draco drágámmal! Lucius tájékoztasd a családot arról, hogy a mi kis hercegünket Draconak neveztük el, had irigykedjenek!

Lucius még aznap este 11 óra tájt kiosont a házból, hogy meglátogassa titkos szeretőjét…

                                       2.fejezet

                            Ha törik,ha szakad

Két év telet el Draco Malfoy születése óta, s ez idő alatt az ódon Malfoy kúria falai között zajlott az élet. Azon az éjszakán mikor a kis Harry Potter legyőzte a Sötét Nagyurat Luciusnak sikerült kimentenie magát az azkabani rabság alól, mondván Imperius átok hatása alatt cselekedett. Természetesen mindenki hitt neki, hiszen annyi aranya volt, mint égen a csillag, le tudta volna fizetni még magát a mágiaügyi minisztert is (egy magazin, bizonyos Hírverő értesülései szerint ezt meg is tette).

Draco szépen cseperedett, semmiben nem szenvedett hiányt, kivéve talán szeretetben. Narcissa szinte soha nem játszott kisfiával, ha pedig megtette annak mindig rossz vége lett. Kiemelnék egy esetet mikor a „gondos anya” kivitte kisfiát a kúria mögötti erdőbe, hogy ott majd játszanak. Körülbelül öt percnyi fogócska után Narcissa úgy döntött ennek a játéknak nincs értelme, migrénre hivatkozva ott hagyta kisfiát a rengeteg szélén, őrizetlenül. Draco csak 3 óra múlva került elő, talpig sárosan. Luciusnak egy vámpír karmai közül kellett kimentenie fiát aki az erdő sűrűjében csatangolt.

A maga módján (elég különös módon) Narcissa szerette Dracot, de vannak akik nem gyermeknevelésre, hanem drága kozmetikumok megvásárlására születtek.

Lucius fia 2. születésnapja után elérkezettnek látta az időt, hogy okítani kezdje gyermekét az illemre, arroganciát neveljen belé. A kis Draco jó tanítvány volt, csak úgy szívta magába a család évszázadokra visszanyúló történelmét, bár ki tudja kétéves fejjel mennyit értett meg Lucius monoton magyarázatából. A gondos apa kínosan ügyelt arra, hogy egyszem örököse már csecsemő korától a varázsvilág krémjébe, felső rétegébe tartozzon. Az ifjabbik Malfoy minden (aranyvérűek által rendezett) partin, ünnepélyen jelen volt. Édesapja még a Mágiaügyi Minisztériumba is magával cipelte, a kisfiú kénytelen volt végighallgatni (egy szó nélkül) Lucius és a kormány emberei közötti hosszú, unalmas beszélgetéseket, vitákat.

5 éves korára Draco már szaktekintélynek számított a pénzügyi kérdések terén.

8 évesen ha édesapja nem ért rá ő intézkedett a fontos, csak családtagokra tartozó ügyekben.

Az ifjabbik Malfoy 10 éves korára apja jobbkeze, legfőbb bizalmasa lett. Nem volt hobbyja, szabadideje, ”magánélete”, nem voltak barátaim, még hírből sem ismerte a gyerekkor szót. Viszont volt egy világon egyedülálló versenyseprűje, saját bankszámlája, temérdek talpnyalója, tehát szülei pénzzel ellensúlyozták fiuk „hiányosságait”.

Draco mindig úgy viselkedett ahogy szülei akarták, soha nem ellenkezett, ha valaki kérdezett tőle valamit mindig apját kérdezte, mit kell felelnie.

Egy szokásos Narcissa által rendezett családi vacsora után azonban a fiúból váratlan kérdések törtek elő.

-Apa, soha nem meséltétek mért van a kezemen a sárkány? Nem is családi jelkép. A nevem miatt?

-Fiam, ne kérdezősködj, semmi közöd hozzá! Menj aludni!

-Nem, most az egyszer kérlek válaszolj őszintén! Mért?

-Azért, mert, mert…tudod…

-Apám, tudnom kell!

-Jól van fiam ülj le! Amit most el fogok mesélni egy kínos, igen féltve őrzött családi titok-ezzel a „lendülettel” Lucius elmondta fiának a születésének történetét.

-Van néhány dolog amit nem értek, miért rabolt el a sárkány? Hová vitt? Miért nem akadályoztad meg?

-Fiam, én mindent megpróbáltam!

-Te magad mondtad, egy Malfoy számára nincs lehetetlen!

-Draco, én…

-Hazudtál?

-Dehogy fiam, csak- kezdte Lucius, de fiából már csak egy becsapódó ajtót láthatott.

Mindeközben Draco gondolataiba merülve üldögélt a kúria kertjében.

-Nem értem, miért pont engem vitt el az a sárkány, miért rám égette azt a csúf jegyet? Vajon véletlen volt? Vagy valaki előre megtervezte? Ez a jel vajon több annál, mint aminek látszik? Talán évek múltán fény derül a titokra, vagy talán elfelejtem, nem az lehetetlen! Nem bírok ennyit várni! Ha törik ha szakad, kiderítem!

                                      3.fejezet

                        A csalódás az Élet szokásos velejárója (csak nem Malfoyéknál)

- Draco drágám, végre itthon! Már annyira hiányoztál! Olyan üres volt a ház nélküled! –

„színészkedett” Narcissa- El sem hiszem, hogy kitűnő eredménnyel végezted el a negyedik évfolyamot! Ezért cserébe bármit kérhetsz kicsi sárkány, tudod a papának nagyon tele van az erszénye!

- Köszönöm anyám, mindenem megvan- Draco Malfoy az évek multával igazi férfivá érett, szőke haja hanyag eleganciával hullott a vállára, hideg acélszürke szemei olyan kifejezéstelenek lettek, mint Luciusé. Kiveszett belőle a gyermeki ártatlanság, vagy talán kiölték.

- Biztos vagy benne? A legújabb Nimbusz most jelent meg! Ha akarod, azon nyomban megrendelem. -folytatta Narcissa.

- Köszönöm, de nincs rá szükségem, a nyáron nem szándékozom kviddicsezni! -és ezzel a lendülettel Draco szobája felé vette útját.

- Luci drágám ez a gyerek olyan szemtelen! Távozáskor nem csókolt nekem kezet, nem is kért engedélyt.

- Kedvesem, hiszen az ő ereiben is az én vérem csörgedezik, nem fog egy nőtől engedélyt kérni. Örülnék, ha megtanulnád aranyom, hogy te ebben a házban az én beleegyezésem nélkül egy ablakot sem nyithatsz ki! -Lucius Malfoy talán még többet változott ez

alatt a négy év alatt, mint fia. Már nem hagyta, hogy felesége parancsolgasson neki, a sarkára állt. Szinte soha nem tartózkodott kúriában, azt már nem tekintette otthonának. Egy bizonyos erdőszéli villát viszont annál inkább…

***

A „kis sárkány” ez idő alatt a szobájában gondolkodott.

4 év telt el a Draco és Lucius közti veszekedés estéje óta. Ebben a négy évben egyszer sem beszéltek az esetről, de Draco nem feledte. Minden nap ezzel ébredt, ezzel feküdt. Mindössze annyit sikerült kiderítenie, hogy egyik ősük, bizonyos Matthew Malfoy hírhedt sárkányszelídítő hírében állt. Mindössze ez az egy adat volt megtalálható a Malfoy krónikában sárkány címszó alatt. De Draco nem adta fel, sok álmatlan éjszakát okozott

neki az eset, mégsem volt képes temérdek kérdése közül akár csak egyre is megtalálni a választ.

A Roxfortban töltött első négy év alatt Draco sok csatlóst, talpnyalót szerzett, mivel apjától igen előnyös külsőt örökölt a lányok körében is nagy népszerűségnek örvendett. Soha nem táplált egyik barátnője iránt sem komolyabb érzelmeket, talán csak a szintén mardekáros Sarah Thomas gyakorolt rá komolyabb hatást. Mikor Draco rajtakapta a lányt Ron Weasley-vel a fiú emberekbe vetett hite (vagy hála Luciusnak, annak a maradéka) szenvedett csorbát.

Az ifjabbik Malfoy most is ezen az eseten rágódott, már kezdte megkedvelni, bizalmába fogadni a lányt, szíven ütette annak hűtlensége.

- Vajon mit csináltam rosszul, hiszen mindent megadtam neki, nem csaltam meg, pedig nagy volt a kísértés .Ő bezzeg, méghozzá Vízlipatkánnyal. Meg még kitudja hány emberrel. De nem érdekel, Sarah akárhogy könyörög, ekkora sértést nem bocsátok meg. Egy Malfoy nem lehet könyörületes. Jön ő még az én utcámba… És még itt van az a hülye hajóút is a szüleimmel, meg Pansy Parkinsonnal. Remélem az a hülye liba kitöri a nyakát és mégsem tud jönni! Apám mért nem bírja felfogni, hogy nem érdekelnek a Durmstangosok, se a halálfalók, sem a többi Voldemort körül összeverődött idióta.- dohogott magában Draco.

***

Másnap reggel a Malfoy család minden tagja korán ébredt, hiszen ez volt a régóta tervezgetett hajóút reggele. A kirándulást azonban egyedül Narcissa várta izgatottan. Imádta a társasági rendezvényeket, a magamutogatást. Egy tengeri utazás egy luxusjachton, aranyvérű családok körében, pedig bőven kínált lehetőséget ilyesmire.

A hajó reggel 10 órakor indult a közeli városka kikötőjéből, de Lucius indulás előtt (fél tíz körül) kilopódzott a ház kertjébe, a hatalmas szikamorfa árnyékában már várt rá egy mosolygós arcú, szőke hajú nő.

- Lucius, kedvesem végre itt vagy!- hangzott a meleg fogadtatás.

- Jenny! Miért akartál feltétlenül találkozni? A férjed csak nem sejt valamit?

- Nem, dehogy, Chris nem lát tovább a saját orránál. Csak el akartam mesélni, hogy az én „drága” férjem milyen ajándékkal kedveskedett. Befizetett egy hajóútra, hogy relaxáljak, egy kerek hétig, csak süttessem a hasam.

- Csak nem? Szerelmem ez csodálatos! Te, én, a tenger!

- Plusz a családod és a lányom Laura!

- Ne légy ilyen borúlátó! Ez egy égi csoda! Narcissát könnyű lerázni.

- Laurát viszont lehetetlen átverni, túlságosan is okos. Rá fog jönni.

- Ne aggódj, majd veszel neki egy csinos fürdőruhát, elküldöd pezsgőfürdőzni.

- Látszik, nem ismered a lányom. Ő nem egy kis vidéki fruska, egész nap olvas, bájitalt főz, családfakutatást végez, ki tudja mi okból. Ki se fog mozdulni a kabinból, elvárja majd, hogy én is ott kuksoljak vele.

-Majd megoldom, egy Malfoy sose hátrál meg. Legvégső esetben rászabadítom Dracot, ha Laura egy picit is hasonlít az anyjára, a fiam nem fog tudni ellenállni neki. De most mennem kell, a hajón találkozunk! Ne aggódj!- majd Lucius egy gyors csókot lehelt kedvese szájára.

                                      4. fejezet

                                             Laura Lost

- Ekkora hülyeséget, még, hogy írjak naplót arról, hogy mi történet velem a nyáron! Ilyet is csak Madam Delacour találhat ki! Ha nem kellenének a pluszpontok a felvételihez, sose írnám meg!- dühöngött magában Laura-na jó, kezdem.

1. pont Rólam

„Laura Lost vagyok, 14 éves, Beauxbattons-os. Fekete hajam, kék szemem, kifejezéstelen tekintetem van. A hamptoni erdő szélén, egy villában élek a szüleimmel. Édesapám (Chris Lost) a francia Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik, mint „Külügyminiszter”. Édesanyám (Jennifer Lost) nem dolgozik, egyetlen feladata, az én nevelésem, de ez, mint a mellékelt ábra (én) mutatja, nem nagyon sikerül neki.

Szeretem a sötét varázslatokról, méregkeverésről, veszélyes varázslényekről szóló könyveket. Szabadidőmben családfakutatást végzek, szándékomban áll megtudni, melyik felmenőmre hasonlítok külső, belső tulajdonságaim alapján, mert szüleimre biztosan nem.(Mindketten szőkék és kissé bugyuták, már elnézést a kifejezésért.)

2. pont: Nyári programom:

Az idei nyári szünetben egy hajókirándulásra megyek édesanyámmal. A jacht utasai aranyvérű mágusok lesznek, nem pedig varázstalan söpredék. Utálom a vizet, a kirándulásokat, mégis kénytelen vagyok menni. Valószínűleg az egész utazást a szobámban (kabinomban?) fogom tölteni, ezért tartom feleslegesnek a nyári élménybeszámoló írását, de nincs más választásom.

        Folyt. Köv.

***

Eközben Lucius Malfoy gondolataiba merülve nézelődött a kikötőben hátha meglátja azt a személyt, aki a szívének legkedvesebb.

Narcissa három-négy barátnője társaságában elemezte a pár napja lezajlott Parkinson- partit és a vendéglátó hölgy báli ruhájának mély kivágását.

Draco, Crak és Monstro szóáradatát volt kénytelen végighallgatni (a téma itt is Mrs. Parkinson dekoltázsa volt de a fiúk egészen más stílusban beszéltek az esetről).

Mikor Lucius végre meglátta akit keresett, odafutott hozzá és ezekkel a szavakkal üdvözölte:

- Jennifer Rich? Istenem, de rég láttalak. Emlékszel még azokra az időkre mikor a szüleink közösen jártak üdülni? El sem hiszem, hogy tényleg te vagy az!- Malfoy család feje próbált minél hangosabban beszélni, hogy lehetőleg felesége is hallja a „baráti” üdvözlést, de közben alig láthatóan kacsintott.

- Lucius! Hát lehet téged elfelejteni? Emlékszem, milyen jó barátok voltunk, de aztán sajnos megszakadt a kapcsolat- ment bele a játékban Jenny.

Ez a párbeszéd még a hajóra való felszállás közben is folytatódott, addig míg Narcissa el nem könyvelte Jennifert személyes jóbarátjának.

***

3. pont A hajóút első napja

„Mégis izgalmasabb a nyaralás, mint számítottam rá. Az anyámnak szeretője van! Ez elég durva, de amikor oda jött hozzánk a pasi és eljátszotta, hogy anyával régi ismerősök egyből rájöttem. Most egyfolytában együtt vannak és a régi időkről dumálnak, bár eléggé átlátszó kis közös élményeik vannak!

       Tudom, azt, hogy az anyámnak szeretője van nem a dolgozatomba kellene beleírni, de             szeretném csak a színtiszta igazat papírra vetni. Egyébként anyám „lovagja” szőke, egész elviselhetően néz ki. A neve Lucius és van egy fia, meg egy liba felesége. Azt a nőt nem érdekli más, csak a ruhák és az ékszerek. A fia elég elviselhetően néz ki, bár kissé arrogáns. A mellettem lévő kabinban lakik. Az apám kitett magáért, a szobának tengerre néző kerek ablaka, és gigantikus méretű fürdőszobája van. Fel is állítottam ott az üstöm, éppen egy vér- bájitalt főzök.( A varázsital működési elve: ha valaki iszik belőle, akár csak néhány cseppet is, azonnal azzá az emberré változik aki a szívéhez a legközelebb áll.)Ez a varázslöttyöt majd anyám kupájába öntöm, hogy megnézzem a szőke bájgúnárt vagy apámat szereti jobban.

Kopogtatnak, megnézem ki az, majd folytatom…

***

       Draco az ágyán üldögélt és gondolkozott:

- Nem értem apám mért rendez ekkora felhajtást egy régi ismerős miatt. Nem hiszem, hogy voltak lány „barátai”. Vajon volt valami köztük? A nő nem csúnya bár nem egy színes egyéniség. Olyan mintaanya típus lehet, bár a lányán nem látszik meg a sok odafigyelés. Csupa feketében jár, mint azok a szörnyű mugli rockosok vagy mik. De az a tekintet, az a parázsló szempár. Annyira ismerős, mintha már valahol láttam volna. Áh, teljesen mindegy. Az az idióta Parkinson is mi a fenének jött át csak az elmúlt egy órában háromszor?  Nekem nem hiányzott. A kifogásai még nála is szörnyűbbek voltak.

„-Bocs Draco, nem akarlak zavarni, de nincs véletlenül nálad az átváltoztatástan tankönyved? Szeretnék egy kicsit ismételni!”

- Persze, mintha bármelyik tantárgy érdekelné. Tanulnia felesleges, a jövője úgyis előre meg van tervezve. Hozzá megy egy aranyvérűhöz, gyerekeket szül neki, költi a család vagyonát, szeretőt tart… A szeretőről jut eszembe: mi van ha apám és az a nő régen szerelmesek voltak, csak anya miatt nem beszélnek erről? Megérteném, elég féltékeny típus…

Istenem megesz az unalom! Kár, hogy nincs itt Granger, lenne kit piszkálni! Sőt, ha Potter lenne a hajón, az lenne számomra az igazi élvezet. Mi lenne ha …Áh, ez nem jó ötlet, hiszen alig ismerem! Próba, szerencse. Elég jó csaj, más nem majd beszélgetünk egy kicsit a mágia sötét oldaláról, létszik rajta, hogy oda van érte.

Ezzel az ifjú Malfoy hosszú útra indult, a szomszédos kabinba.

                               5. fejezet

                                   „Összeesküvés”

- Pillanat, nyitom- kiabált Laura- Hát te?- Draco Malfoy állt az ajtóban. Laura mindenkire számított, csak rá nem.

-Szia! Csak azért jöttem, hogy...Csak azt akarom megkérdezni…

- Unatkoztál? Gyere be, én éppen házit írtam.

-Bocsáss meg, akkor megyek is, nem szeretnélek zavarni!- fogta menekülőre a dolgot Draco, félt, hogy idejét egy „aranyvérű Hermione Granger” társaságában kell eltöltenie.

Nyugi, nem vagyok stréber, utálok tanulni, de azért néha muszáj. Ülj le!- mutatott Laura a bársonykanapéra.

-Köszi! Egyébként te melyik suliba jársz?

- A Beauxbattonsba. Sajnos . A Durmstangba akartam menni, de mivel apám is Beaux-os volt, nem szakíthattam meg a „hagyományt”.- mondta hangjában őszinte sajnálattal Laura.

-A Durmstang tényleg jó iskola, de én Roxfortos vagyok.

-Melyik házban vagy? Várj ne is mondd, kitalálom: Mardekár! Oda kerülnek az aranyvérű, sötét lelkű gólyák.

-Sötét lelkű? Én? Kikérem magamnak!- mondta tettetett felháborodással Draco.

Még egy ideig beszélgettek, nagyon jól megértették egymást. Szóba került Voldemort visszatérése, a halálfalók, minden olyan téma ami a két fiatalt érdekelte.

-Azt hiszem mennem kéne, nemsokára vacsora- mondta Draco.

-Várj, előbb lenne egy kérdésem. Feltehetem?

-Persze!

-Tudnál segíteni valamiben? Be kellene adni egy bájitalt anyámnak és apádnak. Egy vér- varászlötyit.

-Miért akarod tudni, hogy kit szeret apám legjobban?

-Látom alaposan ki vagy művelve. Tudni akarom, hogy Lucius anyámat vagy Narcissát szereti-e jobban.

-Nem értem, mire gondolsz. Miért szeretné anyádat jobban, mint a saját feleségét? Csak régi haverok.

- Mondd csak, te vak vagy? Még hülye is látja, hogy szeretők. Ha nem vigyázunk, még a végén testvérek „leszünk”.- magyarázta Laura nevetve.

- Szóval ezért viselkedtek ilyen furán- esett le végre az ifjabbik Malfoynak.

-Gratulálok, ezért díjat érdemelsz. Válaszolj végre! Segítesz vagy nem?

Még jó, nem akarom, hogy apámék szétmenjenek, külön-külön veszélyesebbek rám nézve. ? Így is folyton azzal nyúznak, hogy miért nem jó nekem Pansy Parkinson, ilyen rendes lány és még aranyvérű is, megy, hogy gondoljak a jövőre... Mikorra készül el a főzet?- lelkesült be Draco.

-Ma este már be is adhatjuk nekik.

-De hogyan csináljuk? Lent a vacsoránál emberek százai előtt nem akarom, hogy apám nővé változzon és beégjen a bandája előtt.

-Istenem, te legalább olyan sötét vagy, mint a lelked. Ez tetszik. Felhívjuk őket sötétedés után a fedélzetre, hogy koccintsanak „régi barátságuk újra fellobbanó lángjára” vagy ilyesmi. Tizenegy körül már mindenki aludni fog, ahogy ezt a szánalmas csőcseléket ismerem. Találkozunk tízkor a kabinom előtt, gyors egyeztetés céljából.

-Oké, akkor itt. Most mennem kell, anyám még a végén betegre aggódja magát, hogy nem tudja hol a pici fiacskája.- mondta Draco csípős éllel a hangjában.

Távozása után Laura még soka gondolt a fiúra, egyáltalán nem ilyennek képzelte el a Malfoy- örököst.

***

Draco Laurától egyenesen anyjáék szobája felé vette útját, a hajó másik végébe. Az egyik kanyarban ismerős hangokra lett figyelmes.

-Csak még egy csók Jenny drágám aztán elengedlek.- hallotta apja hangját.

-Lucifer, drága egyetlenem, ez nem mehet így tovább. Nekünk házastársunk és gyerekeink vannak. Jól van, ne nézz így, ettől a nézéstől elolvadok!

Draco ezen a pontom úgy döntött inkább visszamegy a saját szobájába és úgy tesz mintha nem hallott, látott volna semmit.

-Az apám fényes nappal egy nővel hetyeg a folyosón, nem messze anyám szobájától. Megáll az ész. Én pedig egy Laura nevű csajnak mesélek a családomról, magamról. Még a végén olyan leszek, mint az a szánalmas balfék Bob nagybácsikám. Ő is fűnek- fának meséli a magánéletét. Bár Lost nem tűnik túl pletykásnak, mégis van benne valami furcsa, néven nem nevezhető. Olyan mintha ő lenne maga az Ördög, mégis van benne valami angyali. Egyik percben megértő, nyílt a másikban, pedig már fennhangon szidja a szüleit és évfolyamtársait. Ezt az akciót is igazán ügyesen megszervezte, nem lehet egy szavam sem.

Mikor Draco végre megérkezett a szobája, lefeküdt az ágyra és belemerült egy könyvbe melyet már legalább százszor végigolvasott, mégsem unta meg.

                                                   6.fejezet

                                           The Minder- Az Őrző

- Késtél. Negyeddel múlt tíz- torkollta le Laura Dracot.

- Bocsáss meg, feltartottak. Anyám szerint nem megfelelő öltözéket választottam a partira, „egy Malfoynak minden körülmények között elegánsnak kell lennie”...- mondta a fiú erősen Narcissára emlékeztető hangon.

- Nem baj.

- Itt a bájital?

- Hülyének nézel?

- Jól van, csak izgulok a végkifejlett miatt.

- Nyugi, sima ügy, apád –már megbocsáss- nem valami nagy agy, anyám szintúgy. Soha nem jönnek majd rá, hogy mi keverjük a kártyákat.- mosolygott sejtelmesen Laura.

- El van nézve, ezt eddig is tudtam.

- Akkor a terv dióhéjban: azt mondod Jennifernek rosszul vagy, kísérjen fel a fedélzetre levegőzni. Én addig belediktálok anyámba  minimum három pohár bort, hogy annyira ki legyen ütve, hogy ne tűnjön fel neki semmi. Eddig stimmel?

- Igen. Aztán te szólsz Luciusnak, hogy láttad anyámat amint hirtelen rosszullétre hivatkozva felrohant a fedélzetre, vagy valami sablonszöveg. Ja, és ne felejtsd el, a pezsgőt te hozod. Anélkül a terv mit sem ér.

- Azért ennyire degenerált még én sem vagyok, nyugi. Sima ügy.

***

-Jennifer rosszul van? Meg kellene nézni, hátha segítségre van szüksége- próbálta palástolni aggodalmát Lucius Malfoy, vajmi kevés sikerrel. Fia tudott a titokról.

- Siessünk apám, igazad van, remélhetőleg nem esett komoly baja- színészkedett Draco.

Apa és fia rekordsebességgel száguldott a fedélzet felé, kettesével véve a lépcsőfokokat. (Természetesen nem Lucius volt a sereghajtó.)

-Jennifer, kedves… barátném, jól vagy? A fiam látta amint kirohansz…

- Draconak talán szemüvegre lenne szüksége, Laura lett rosszul, nem én.

- Jól vagy „kislány”? –kérdezte immáron teljes nyugalommal a Malfoy család első számú embere. Látszott rajta, hogy nem érdekli különösebben a lány sorsa.

- Köszönöm szépen jól- nyelte le Laura a (nemes cél érdekében) a sértést. Draco, jól látom van nálad egy üveg pezsgő? Remek, akkor akár itt a fedélzeten is folytathatnánk a bulizást. Pohár nincs nálad?

- Ezen könnyen segíthetünk.- mondta Jenny aki a buli szó hallatán nagyon belelkesült. Egy rövid varázsige, és máris különböző méretű poharak jelentek meg a közeli műanyagasztalon.

- Zseniális ötlet volt- dicsérte Lucius.

- Majd én töltök- mondta Laura nagyon segítőkészen. Míg Draco szóval tartotta az „ősöket” a lány észrevétlenül a két fekete szegélyű pohárba vörös színű folyadékot töltött.

- Igyunk rátok Lucius! Nagy öröm számomra, hogy édesanyámnak ilyen jófej barátai vannak.- hízelgett Laura, ezzel elaltatva Mr. Malfoy minden kételyét.

- Egészség!- emelték egyszerre égnek poharukat.

Amint a két felnőtt szája elérte a folyadékot, egy bonyolult kép tárult az „összeesküvők” szeme elé.

Lucius Malfoy két méterrel a föld fölé emelkedett, arca gömbölyödni kezdett, szeme kékülni, haja kicsit sötétülni. Felvette a nemrég mellette álló nő alakját. Jennyvel ugyanez történt, férfivé változott. Nem is akármilyenné. Vérbeli Malfoyjá. Szőkébb lett, szemei beszürkültek, elkifejezéstelenedtek.

      A merénylet mindkét „áldozata” kapálódzott, ordított, nem tudták mi történik velük.

      A két fiatal mindeközben csendesen figyelték az eseményeket. Egyikőjük sem vette észre, hogy a szél felerősödött, furcsa hangokat hozott magával. Rombolás, pusztítás zaját…

***

„Feltámadás”-

Sajgó fejjel és szomorú szívvel ébredtem fel röpke tizennégy évig tartó álmomból. Tehát a mérleg nyelve elbillent. A Nagyúr visszatért volna? Vagy egy eddig még ismeretlen gonosz ütötte fel fejét? Még csak kilencezer éve vagyok őrző és ez már a harmadik ébredésem. Mindig is tudtam, hogy elérkezik még az én időm, de, hogy ily hamar.

Arcomon mérhetetlen búval, szívemben szomorúsággal léptem ki kunyhóm ajtaján. A táj semmit sem változott. Ugyanúgy fúj a szél, ugyanúgy süt a Nap, a Tükör Tó vize ugyanoly hívogató. A tavon egy csónak ringatózik, mintha csak rám várna. Valóban, amint közelebb lépek a vízhez, a kishajó kisiklik a partra, hív. Beszállok, tudom mi a dolgom. Meg kell keresnem a gyermeket aki, mikor elérkezik az Idő átveszi a helyem. A tó segít, felszínén megjelenik majd az Arc, csak tudnom kell várni. Régen, még ősanyám idejében könnyű dolga volt a Nemes Víznek, sok volt a tisztaszívű gyermek. De a dolgok változnak…

Alig 2 napot ültem a csónakban, fejemben percenként hangzottak fel a segélykiáltások, halálsikolyok. Ez a kiválasztott sorsa, előre sajnálom a Víz választottját.

   Végre! A folyam megválaszolta kérdésem, felszínre hozta az Arcot. Megdöbbentem. Fekete haj, kék szemek (de milyenek!) sötét öltözék, gúnyos félmosoly. Ő lenne a Tisztaszívű? Megfélemlített a lány tekintete, egész lénye. A sötét külső mögött, valóban tündéri belső lakozik? Vagy… nem, az nem lehet, a Tó nem téved. Soha. Bele kell törődnöm, hogy utódom, öhm… kissé különc.

Azonnal indulok, utána nézek a gömbben, hiszem még a nevét sem tudom.

Lehet, hogy Gloria segítségére lesz szükségem. A lány nemhogy különc, egyenes ördögi. Két napig figyeltem a gömbbel. Vonzza a mágia sötét oldala, tiltott bájitalokat készít, melyhez önön vérét használja alapanyagul. A neve kissé kísérteties. Laura Lost. Hallatán meghűl bennem a vér. Egyenlőre azt hiszem, hagyom had élje az Életét, tanítása még ráér. A Nagyúr valóban visszatért, pusztítóbb, mint valaha. Meg kell keresnem a sárkány jegyében születetteket, tudniuk kell a jóslatról. Bármelyikükre vonatkozhat…

Megyek, megkeresem Gloriát, egyedül nem tudom véghezvinni a tervet.